Kételyek a lélekvándorlással kapcsolatban
"Az, hogy mihelyt a lélek valamilyen okból adódóan elhagyja a testet, az nem képes további cselekvésre annak ellenére sem, hogy minden olyan anyagi alkotóelem jelen van, ami előzőleg megvolt az élőben is. Mégis valami hiányzik? És ezt a valamit nevezik életerőnek, vagy léleknek."
Ha egy autót alkatrészeire szedsz szét, akkor az autó nem fog tudni megmozdulni, pedig minden alkotóelem jelen van. Mégis valami hiányzik. Mégsem neveznénk ezt az "autó lelkének". Ami az élő állapotban megvan, az élettelenben pedig nincs az a rendszer komponenseinek szervezettsége. Az autó esetében ismerjük a szervező elveket (hiszen mi teremtettük), ezért nincs szükségünk egy új fogalom (a lélek) bevezetésére, míg az ember esetében ez nem így van, de ebből még nem következik az, hogy az összetartó erő valami fizikailag megmagyarázhatatlan entitás lenne. Előbb ki kell tudni zárni azt, hogy az élet egyszerűbben, kevesebb fogalommal nem magyarázható. Erre viszont paradox módon egyedül a tudomány képes, amelyet Occam borotvája kötelez arra, hogy a lehető legkevesebb fogalommal magyarázza a jelenséget, és tolerálja a megismerhetetlenséget, mint saját módszerének következményét.
"Mi azok a személyek voltunk gyermekkorunkban is, akik voltunk a serdülőkorban is, és akik vagyunk és leszünk az öregkorban. Tudásunk, ismeretünk és élettapasztalataink változnak és gyarapodnak az életkor növekedésével, de az letagadhatatlan tény, hogy csak ezek változnak, a mi saját személyiségünk mindig ugyan az marad."
Akinek a szeme kék volt, annak kék is marad, dacára annak, hogy a szemet alkotó elemek az évek során kicserélődnek. A személyiség jellegzetességei ugyanígy egyszerre megmaradhatnak és változhatnak az évek során, ebből nem következik a testtől való függetlensége. Azon agysérült betegek, akik a sérülés után gyökeresen eltérő személyiségűvé váltak bizonyítják, mennyire szorosan összefügg test és lélek. Vagy aki már tapasztalta, hogy nagy mennyiségű alkohol elfogyasztása milyen hatással van a személyiségre, az is tudja, a test és a lélek, az anyag és a tudat szorosan összekapcsolódik, mindkettő hat a másikra (ld. pszichoszomatika).
"A test halálával nem szűnik meg az életerővel telitett lélek, ezért is mondhatjuk azt, hogy a lélekvándorlás tudománya az nem más, mint hogy megértjük azt, hogy egy elhasználódott ruhát kicserélünk egy másikra az igényeinknek és vágyainknak megfelelően"
A baj ezzel az, hogy nem következik az előzményekből. Ez önmagában egy kijelentés, amit sem cáfolni, sem alátámasztani nem lehet, mert bár fizikai fogalom (erő) szerepel benne, mégsem lehet megmérni és leellenőrizni a halál tényének hatását az életerő változásának mértékére.
"Érzelmeink és logikánk bizonyítékai arra sarkalnak, hogy egyfajta racionális meggyőződéssel és nem vakon, dogmaként kell elfogadnunk."
Érzelmeink mindenképpen, de a logika alapján nem. Már pusztán az a tény is cáfolja azt, hogy logikusan bebizonyítható lenne a lélekvándorlás, hogy ugyanazokból az adatokból kiindulva különböző emberek különböző következtetésekre jutnak. A logika szerint ez nem elfogadható. Vagy téved valaki, vagy túl sok axiómát használ.
"Akinek a szeme kék volt, annak kék is marad, dacára annak, hogy a szemet alkotó elemek az évek során kicserélődnek."
Azért mert az elemek cserélődnek, a rendező elv amely szerint pótlódnak az eltávozott anyagok viszont nem cserélődik.
"Azon agysérült betegek, akik a sérülés után gyökeresen eltérő személyiségűvé váltak bizonyítják, mennyire szorosan összefügg test és lélek."
Lehet, hogy a amit a pszichológiában személyiségnek neveznek az megváltozik, de a személy ugyan az marad. Máshogy láttad a világot a mamád méhében és máshogy látod most, de mégsem gondolod úgy, hogy nem az ő fia vagy. De ha mégis, ne mondd meg neki.
"Előbb ki kell tudni zárni azt, hogy az élet egyszerűbben, kevesebb fogalommal nem magyarázható."
Az, hogy a testet a lélek élteti jóval egyszerűbb, mint az, ha elkezded magyarázni azt, hogyan kell összeakadniuk az aminosavaknak ahhoz, hogy életre keljenek.
"mégsem lehet megmérni és leellenőrizni a halál tényének hatását az életerő változásának mértékére"
Lehet, hogy féreértem a mondandód, de a halott testben az életerő jól kivehetően 0.
utóirat: Hogyan szúrtad be a linket a másik helyen a hozzászólásodba? Kérlek írd meg emilben!
"Az, hogy a testet a lélek élteti jóval egyszerűbb, mint az, ha elkezded magyarázni azt, hogyan kell összeakadniuk az aminosavaknak ahhoz, hogy életre keljenek."
Ez igaz, mert nem tudtam világosan leírni, amit mondani akartam. Az autó működését is egyszerűbb úgy megmagyarázni, hogy azért megy, mert a "lélek" hajtja és nem azért, mert a motorban ilyen meg olyan kémiai és mechanikai hatások történnek...
Egy komplex materialista magyarázat egyszerűbb, még akkor is, ha sok komponensből áll, ha ezek a komponensek mind világosan behatárolt, definiált, ellenőrizhető és vizsgált dolgok. A "lélek" mint magyarázó elv intuitíven nagyon erős, ugyanúgy mint az, hogy egy esemény oka az, hogy "csoda történt".
Tehát ahhoz, hogy a lélek jó magyarázó elv legyen, először pontosan definiálni kéne, mit is értünk az alatt, hogy lélek, tudat, élet, létezés...
oké, de nem tudom az emilcímed, nem derül ki a Blogter kommentrendszere miatt (és ismét...:))
"Lehet, hogy a amit a pszichológiában személyiségnek neveznek az megváltozik, de a személy ugyan az marad."
Najó, de mit jelent akkor az azonosság és a különbözőség? Mikor ugyanaz valami? Ha az alkotóelemek megváltoznak de a rendező elv megmarad, akkor az egész ugyanaz marad? Ha egy könyvet más betűtipussal, más nyelvre lefordítva újra kiadnak, ha egy zenét más hangnemben, más hangszeren eljátszanak, akkor ugyanaz a zene vagy nem? Ha az emberben kicserélődnek az embert alkotó atomok, attól még ugyanaz az ember marad, vagy megváltozott?
Mi most a lélekvándorlásról beszéltünk. Az megy az egyik testből a másikba, ami változatlan a jelenlegi testünk változásai közepette. Hét évente az ember minden sejtje kicserélődik. A csecsemő és az aggastyán testében szinte minden kicserélődött. Ez azt jelenti, hogy a lélekvándorlás egy életen belül is lejátszódik. Valami lényegi, változatlan túléli az egymást követő sejtkombinációkat. Ez a lélekvándorlás alanya.
emilcím: bakaja kukac freemail.hu
(Ha megkeresed a profilomat, elvileg ott is megtalálható.)
Gondolatkísérlet: tegyük fel, tudnak csinálni egy mechanikus neuront, ami pontosan ugyanúgy viselkedik, mint egy igazi neuron. Majd egy ember agyában egyetlen egy ilyen neuront kicserélnek egy mechanikus neuronra. Mivel a mechanikus neuron pontosan ugyanolyan, mint az eredeti, ezért az ember ugyanaz az ember marad, nem? Ha igen, akkor tegyük fel kicserélnek még egyet...és még egyet...és a végén az összeset. Ha egy cserétől nem változik az ember, akkor a fokozatos cserétől sem fog, pedig az agya már gép. (A példa Steven Pinker: Hogyan működik az elme című remek könyvéből van).
A sejtjeink is cserélődnek, de fokozatosan, úgy, hogy a rendszer megmarad, a szerveződés megmarad. Az autóban is kicserélhetsz minden alkatrészt, attól az autó még autó marad. Ugyanaz az "egyed", ugyanazokkal a tulajdonságokkal (feltéve, hogy minden új alaktrész pontosan ugyanazokkal a tulajdonságokkal rendelkezik, mint a régi).
Mivel a sejtek cserélődése fokozatos, ezért ez számomra nem tűnik lélekvándorlásnak. Ha ugrások lennének, ha az én személyiségemmel bele tudnék bújni másik ember bőrébe, akkor már igen...de ilyen csak a filmekben és a mesében van.
"Ha egy cserétől nem változik az ember, akkor a fokozatos cserétől sem fog, pedig az agya már gép."
Az agya akkor is gép, ha nem cserélnek ki benne semmit. Amit én léleknek nevezek, az az utas a gépben. Ha kiszáll az utas, a gép szétesik.
"Az autóban is kicserélhetsz minden alkatrészt, attól az autó még autó marad. Ugyanaz az "egyed", ugyanazokkal a tulajdonságokkal"
Autó marad, de nem ugyanaz az egyed, legfeljebb úgy gondolsz rá, mintha ugyanaz lenne. Ezt hívják illúziónak. Mivel az utas nem változik, ösztönösen benne van, hogy ha önmagát mással azonosítja, azt a más dolgot is változatlannak szeretné látni. Az autó jó példa. A tulajdonos azonosítja magát az autóval, ahhoz hasonlóan, ahogy a lélek azonosítja magát a testtel. Amikor az ember karambolozik a kocsijával azt mondja: belém jöttek - az azonosítás miatt. De ő nem azonos az autóval. Először a testtel azonosítja magát, aztán mindazzal, ami a testhez kapcsolódik. Autó, család, nemzet, emberiség. És hajlamos ezeket úgy kezelni, mintha változatlanok lennének. Még akkor is, ha a szeme láttára cserélik ki darabonként a kocsiját.
És persze a környezetében mindent szeret változatlanként kezelni, mert úgy sokkal könnyebb viszonyulni mindenhez. Ha reálisan szemlélne mindent és mindent minden pillanatban változóként kezelne, meg se bírna moccanni.
A test és lélek szimbiózusa tehát eddig mindenki szerint. Ez eddig rendben van. Csak az a kétséges, hogy ezek után ha a test elhal akkor a léleknek mindenképpen létfeltétele egy másik test keresése. Továbbiakban pedig elhalás előtti (test)lélekvándorlás, telített (lélekkel telített)testben a skizofrénia megjelenése. Ennyit a logikáról.
Latom regen irtatok ezeket, de en csak most olvastam. Ti csak testben es egy toebbe-kevesbe eloeskoedoe modon benne eloe lelekben gondolkodtok. De nem ez az egyeni lelek muekoedteti a testet, hanem egy felsoebb ertelem - Isten - "Egi Eroek" akarhogyan is nevezzuek. Aki(k) iranyitjak ezt a kapcsolasi folyamatot, feluegyelik, szabalyozzak - es meg is szuentetik a kapcsolatot. A test csak eszkoez, ez mivel ahhoz vagyunk hozzaszokva hogy testkent definalunk magunkat, elegge kiabranditoan, kegyetlennek hangzik, de hasonlo ahhoz hogy autoba ueluenk, ruhat huzunk, a lelek (ill. Isten) hasznal "minket" de a lelek es Isten tanitoi nelkuel csak majmok lennenk a fan - illetve ez sem... erre lettek letrehozva, teremtve a testek es az egesz anyagi vilag